Kedvesek, annyira rég jelentkeztem! Más irányt veszek; az eddigi életvitel, gondolkodás, hozzáállás nyilvánvalóan - finoman szólva - nem jött be. :) A szabadidőm nagy részét alkotással töltöm. Persze kinek mi az alkotás, én rákaptam a kovászos kenyér sütésére (Ormós Gabi blogja páratlan, tanulmányozzátok!!!), az ezzel kapcsolatos mindenféle pékáru, amit kovásszal lehet elkészíteni, megalkotására.

A kovász él, figyelni kell rá, "etetni" kell, a vele készült tészta nagy figyelmet, koncentrációt, türelmet és rengeteg időt igényel. Ha úgy vesszük találtam magamnak egy célt. Célok nélkül az élet üres. Természetesen emellett nyilván gondoskodom a családomról, otthonunkról, végzem a munkám, de a sütés, az alkotás teljesen kikapcsol. Öröm, hogy hajnal 5-kor felkelek az előző napi kenyeret a pultra tenni melegedni egy órára, öröm este 10 órakor még pogácsát sütni. Alig várom az eredményt, és óriási büszkeséggel tölt el látva a végeredményt, mindig mosolyt csal az arcomra. És igen, ez az első olyan hobbim, ahol eszembe sem jut, hogy nem fog sikerülni, esetleg elégedetlen leszek. Eleve úgy állok neki, hogy tisztában vagyok a korlátaimmal, és nem várok el magamtól tökéletességet. A kudarc, a sikertelenség kizárva!

Miért is említésre méltó ez? Bármibe fogtam eddig, teljesen begörcsöltem, az esetleges sikertelen próbálkozással magamra sütöttem a "béna vagyok" bélyeget, ami egyenes út volt a feladáshoz. A kenyérsütésnél eleve tudom, rengeteg időt vesz igénybe, hogy megalkossak egy tökéletes kenyeret. Mire odajutok, kudarcélményeim lesznek, tiszta sor. Felszabadító végre így élni, gondolkodni valamire egyszerűen, nyugodtan, természetesen, békével. Olyan, mint egy terápia. A sikerélményeim pedig feltöltenek, önbizalmat adnak, ami hat életem minden területére. Az esetleges "visszaeséseim" is könnyebben kezelem.

A lényeg pedig, amiért ez a bejegyzés született, a pogácsám receptje amit egy régi kedves ismerősömnek ígértem meg tegnap. Az instán szoktam megosztani a fotóim, a feltöltés után néhány perccel elkérte a receptet :) Természetesen bárki sütögessen, várom a képeket!!! Drága Evi, íme :)

Kezdd az öregtésztával. kb. 8 órával a tészta elkészítése előtt - ez lesz a "kovászod". Előző nap nyugodtan főzd meg héjában a burgonyát, én 4 db közepeset főztem, a nettó súlya 250 g lett. Az alapreceptet a neten találtam. Leírom én hogy csináltam, eltértem a recepttől. 40 dkg Királybúza liszt - nekem már csak ez van itthon. Az ára hirtelen sokkos állapotba sodor, de a minősége hihetetlen, az állaga, színe páratlan, az elkészült finomság az eddigiekhez képest Michelin csillagot érdemel. A lisztbe tegyél 15 g sót (mi sósan eszünk), majd összemorzsolod: 15 dkg házi zsírral és 15 dkg vajjal. Nem fárasztalak márkával, amit szoktál használni. Beleszórod az 1 zacsi szárított élesztőt. A tejet kikevered 1 tojással és 1 sárgájával, majd hozzáadagolod. Gyúrás közben fogod érezni, mennyi tej/liszt kell még bele. Keményebb legyen egy kelt tésztánál. Fóliába csomagolod és mehet a hűtőbe, nekem 6 fokon pihent. Adj neki egy órát.

Utána jön a türelemjáték, a hajtogatás. Ebben a bejegyzésben rém egyszerűen le van írva, nem bővítem a bejegyzést, félek érthetetlen lesz. Mielőtt összehajtottam a rétegeket megkentem tejjel. Az utolsó hajtás után pihenteted újabb fél órát, és jön a szaggatás. Kb. 1,5 hüvelykujjnyi vastagságra nyújtod, ha férfi kezét nézed elég egy :) Begyújtod a sütőt, pihen a pulton a pogi kb fél órát. Sütés előtt lekened tojással, óvatosan ne folyjon le az oldalán. Ha szórsz rá valamit most tedd.

200 fokon sül, legalább 15 percig. A te sütőd lehet más, nekem gázsütőm van. Szépen felemelkedik, megpirul.

Igen, bonyolultnak tűnik, de nem az :) Imádni fogod, az eredmény pedig pótol minden munkáért, nem utolsósorban soha többet nem akarsz boltban pogit venni ;)