Hadd emeljem ki a lényeget; minden, igen MIN_DEN kötelezőt elolvastam, még Franz Kafka: Az átváltozás c. "remekművet" is, pedig igazán gyomorforgató, hátborzongató olvasmány!!! Az Egri csillagokat kivéve! Elaludtam rajta, még ma is látom magam ébredezni a könyv felett, a könyv lapjai meg is nyomták orcámat :) Halálra untam magam... a tanár megkegyelmezett, ha megnézzük a filmet és elrebegünk ezt-azt róla nem ad egyest. Jippí, naná hogy éltem a lehetőséggel! Részemről ennyi volt. 

Ahogy elkezdtem öregedni mégis belefogtam a klasszikusok gyűjtésébe. Első helyen szerepelt örök kedvencem, a Pál utcai fiúk, William Shakespeare kötetek, Kincskereső kisködmön, Jókai regények, Ady verseskötet... sorolhatnám. Szép kis könyvtáram van, és egyre bővül. Az egri csillagokat is pusztán nosztalgiából vettem meg, emlékül, no és a gyerekeknek is úgyis letolják majd a torkán az okos magyartanárok, legyen meg. 400 Ft-ért vettem a váci vasútállomáson az Ady kötettel együtt. 

Mint korábban említettem, ha van egy jó és egy rossz híred, én előbb a rosszat kérem, amit megszépít a jó. Így döntöttem az Egri csillagok mellett. Jöhet a mumus, túlleszek rajt', végigrágom magam a könyv ezermegezer lapján, s utána jöhet a többi saját akaratból választott, szeretett-hőn áhított-vágyott könyvem! Már előre beprogramoztam magamnak rossz régi szokás szerint, mennyire dögunalmas lesz. ... mintha olyan sokra emlékeztem volna róla. Kinek mi van meg? Nekem annyi rémlett, hogy Buda vára, no és hogy Eger. Ezen kívül emlékszem a világhírű filmes bakira, hogy kvarcóra van az egyik magyar katonán mikor felmászik a várfalra :))))) (Valami ilyesmi, de ez sem biztos... ) 

Az 55. oldalon kezdett el érdekelni. Honnan tudom? Elmesélem - még ha nem is akartad tudni :) Rágd csak át magad te is ezen :)Van egy rossz (tán jó?) szokásom; ami érdekes a könyvben, azt 1. megjelölöm ceruzával 2. papírra leírom az oldalszámot és az idézet első pár szavát. Millió okom lehet arra, hogy kiemeljek egy szöveget, bár nő lévén 10-ből 8 érzelgős.... mivel van két gyermekem (két kamasz..... tehát legalább 4 néha), így felettébb érdekes, ahogy a szemem előtt nő fel és lesz vitéz "Derdő", bátor vitéz katona, barát, hősszerelmes.... A könyvet átszövi a vallás is, betekinthetünk az akkori családok életébe, s igen, sajnos végignézzük ahogy rombolják hőn szeretett kis hazánkat, a török végigtiporja, rabolja otthonunkat, gyalázza a családokat, házakat, s úgy nézi a magyart mintha afféle "bábuk" volnának. Borzasztó. Elsírtam magam a könyvön, igazán mély érzelmek törtek föl belőlem, magam sem értem. Elém tárul a látkép, Buda, Margitsziget, a Duna... érzelmileg kötődöm a helyhez, hisz' kislányként ezerszer jártunk Buda várában, a Margitsziget a világ legcsodásabb játszótere, a Dunánál éveken át nyaraltunk. A török egy csellel elfoglalja Buda várát és "kizavarja" onnan a királynét mindenestül, gyermekével, katonáival, a nagy magyar vezéreket pedig rabláncra veri. 

EZ volt az a pont, mikor elkezdtem zokogni a könyv felett. Oly' hitelesen írja le, hogy én magam állok Pesten, s nézem végig ahogy a megalázott, átvert magyarok a királynéval az élen vonulnak ki a várból. Megtörten, nagy vezéreiktől, minden támasztól, erőtől megfosztva el kell hagyják hazájukat. Elvesztettem a hitem, kétségbeestem, s tátott szájjal olvastam tovább ISTENEM MIÉRT NEM TUDOK GYORSABBAN OLVASNI most mi lesz??? Hogyan tovább???? 

Kétnapi olvasás után már a 210. oldalon tartok, ez számomra is meglepő. Reggel korán felkeltem, s kávéval a kezemben slattyogtam a kandalló mellé olvasni. Szeretném tudni mi lesz Gergővel - aki épp megszöktette Vicuskát és megy harcolni a hazáért. Vajh' milyen csellel szabadul Török Bálint a rabságból? 

..... ti hogy álltok az első könyvvel?