Áldásos tündérvirág, minden társaságában töltött pillanat mellyel tested elárasztja maga a csoda.
Légy észnél; nem alap az életedben, hanem tenned kell érte, nap nap után, maradásáért harcolnod kell, távolléte kínkeserves szenvedést, szomorúságot, reménytelenséget, állandó szürkeséget hoz életedbe. Egészen addig szenvedhetsz a hiánya miatt mígnem egy nap rájössz, ő sem a szádba magától repkedő sült galamb ám!

Aranyköpés, tuti tippem híján elmesélem a tegnapi napom (megjegyzés: 3 napja történt csak átírtam a bejegyzést), csodálatos volt!!!!
A reggeli kezeslábasos pizsiben nyűglődést is bevallom, ok nélküli végtelen szomorúság marta lelkem. 10-ig még "elvoltam", de vége lett a kedvenc sorozatomnak (Lucifer)... Épp keresgéltem mivel üthetném agyon az időt, párom épp indult dolgozni (hát peeersze hagyj itt te is....grrr)... Hallottam lépteit, nyitotta az ajtót, majd visszafordult. Mellémült, simogatta a fejem, legszeretteljesebb hangján mondta;

Ideje felkelni.
Nem.
Várnak a kutyáid.
Nem.
A Pöcöknek megígérted tegnap hogy kikeféled a bundáját.
Semmi kedvem.
Naaa gyere, mozdulj ki, süt a nap, sétálj egyet a kutyukkal.
Jól van látom úgyse hagysz békén.
Nem hát! gyere naaaa! :)
Elsírtam magam. Édesen elkezdett vígasztalni, bár estig nem tudta ő sem, sírásom felszabadító, fájdalom nélküli, sőt, hálával telt szívem. Észreveszi fájdalmam, figyel rám, törődik velem. Már nem hagyja rám hogy bekucorodjak, inkább más utat mutat, eltereli a figyelmem. Pár hónapja még azt hitte azzal tesz jót ha így hagy, de annyira figyel, magától ráérzett mire van szükségem. Valaki rángasson ki, állítson fel a fotelból!
Megvárta míg felöltözöm, cipőbe bújok és kimegyek a kapun. Tudta, ha fikarcnyi esélyem lesz újra bevackolok...

Lógó fejjel bandukoltam két csodás kutyusommal. Mint mindig, kitörő örömmel fogadtak - és a sétát persze :) Kis sétát lőttem be, a közeli fenyves volt a cél. Amint lecsatoltam róluk a pórázt kitört belőlem a nevetés, ez a két bohókás csodakutya ha szárnyuk lenne repülnének! Maximális sebességen kergetőznek mint két kisgyerek, imádom nézni ezt az önfeledt játékot, vidámságot! A napsütés, levegő és a felszabadult, lelkes társaságnak hála, mosolyra fakadtam. Ott, abban a pillanatban éreztem, semmi okom rinyálni.
Fél szemmel a kutyáim őriztem, közben felfedeztem - a már százszor látott- fenyvest, talajszinten :) Megmutatom nektek milyen klassz képeket sikerült lőni! Szeretném ha látnátok, milyen apróságokon múlik minden. Egyszerűen csak ki kell sétálni, venni egy mély levegőt és kinyitni szemed-szíved-lelked. Felfrissülten, nyugodtan, vidáman értem haza, tüdőm tele friss levegővel, millió színnel, illattal, még most is szárnyalok.A kutyáim feltétel nélküli, odaadó szeretete, öröme mikor engem látnak páratlan, kiszakít a félig-meddig magamnak kreált valóságból, és egy egész más dimenzióba helyez át szinte abban a minutumban. Nincs lény a földön, aki ennyire tud örülni, feltétel nélkül lelke-szíve-teste minden sejtjével. Nem kér, hogy adjon, nem követel, nem támaszt feltételeket, egyszerűen csak szeret és ad, végtelenül. (Itt kívánom megjegyezni, van 3 cicám is, de ők egy lapon egyáltalán nem említhetőek a kutyákkal. Akkora egyéniségek és hisztis kis dögök néha :).... )

A friss levegő nekünk létkérdés, ki kell menni ha tetszik ha nem. Mai kifejezéssel élve, ki kell lépni a komfortzónából. Behajítani a sarokba a kezeslábas pizsit és uccu neki. Egyelőre még mindig bizonytalan vagyok és hangulatom ingadozó... az önsajnálatot lassan elfedi a bizakodás és változni akarás pihepuha takarója, melyet egy szerető társ, vagy barát, bárki akit ÉSZREVESZEK terít reszkető, magányos testemre. Most épp a párom volt az, de ha jól átgondolom, szinte naponta megfogja valaki a kezem, csak nyitottnak kell lenni, észrevenni ezeket a gesztusokat, jeleket, embereket. Mindez csak rajtunk áll, más nem teszi meg helyettünk.

Mindig emlékezzünk, érezzük át a felénk áramló szeretetet, törődést. Írd le, vezess naplót, készíts fotót, amilyen módszer neked megfelel. Én imádom a fotókat, a boldog pillanatokat megőrzi az örökkévalóságnak. Ha az érzés mely társul hozzá elég erős, amint ránézel újra előkerül agyad rejtett zugából és feltölt, boldoggá tesz. Fontos a barátokat, ismerősöket, emlékeket arannyal díszített csodás ékszerdobozban őrizni, ami a szívünk középpontjában kap helyet. A nehezebb, hosszabb, igazán küzdelmes, fárasztó napokon ők tudatják veled, értékes, fontos ember vagy és figyelnek rád.

Itt a fényképalbumom, néhány igazán jól sikerült képet megmutatok nektek. Legközelebb új képekkel jövök, elmesélem milyen klassz volt a kirándulásunk az Egri várban, ahonnan ólomkatonákkal tértem haza. Igen. Egy nő. Ólomkatonákkal. :)

Ölelés!