Rendhagyó vagyok, nem magamról fogok beszélni, de ez nem maradhat kimondatlanul, s remélem minél több emberhez el fog jutni ami megtörtént a családomban. 

Először is mielőtt bárki szétcincálna; nem állítom minden orvos/ápoló/asszisztens/nővér olyan akiről a bejegyzések szólni fognak, és minden kórházban ez a tapasztaljat, az általános, bevett gyakorlat. Sőt, személy szerint ebben a kórházban nekem semmi negatív tapasztalatom sincs, továbbá a párom ÉLETÉT egy itteni lelkiismeretes orvos mentette meg egy éjjeli ügyeleten. Tehát, ne általánosítsunk.

Sem a kórház nevét, sem az orvos személyét nem vagyok hajlandó felfedni. 

Abszolút nem azért, mert védem őket, hanem ennek a történetnek tutti lesz folytatása, és az befolyásolhatja a kimenetelét. 

Több bejegyzést írok; a történet tavaly nyáron kezdődött, elég hosszú, de a legelejétől kell leírnom, részletesen, így lesz teljes, egész. Egyetlen oldalon sem fogsz unatkozni s garantálom, az érzelmeidre is hatnak majd. Most írás közben is remeg a kezem, pedig nem az én életem, egészségem, mozgásom van veszélyben, bizonytalan, ám mindenképp sötét jövővel, mégis, leírhatatlan micsoda indulat van bennem. Te is megtapasztalod majd, ez tényleg horror...

*************************

Tavaly nyáron két idős ember autóbalesetet szenvedett. Egy barom az emelkedőn, a kanyar előtt gondolt egyet, fékezés nélkül elrántotta a kormányt, mert eszébe jutott a hülyének, hogy hopp, itt kell balra kanyarodnom, ott az a szervízút! S mint aki jól végezte dolgát nyomta tovább a gázt. A kocsisor melyet maga mögött hagyott, képtelen volt időben fékezni, 3 autó összecsúszott. A harmadikban ült egy idős házaspár, ők "könnyebben" megúszták, nem az árokban végezték, csak az előtte lévő kisteherautó lökhárítójába csúsztak bele. A legelső autó árokban, a második a szélén, Gyuszi bácsi és Margit néni (nyilván nem ez az eredeti nevük) autója kisebbet koccant. Az útszakaszon 90 km/h sebességgel lehet haladni, Gyuszi bácsi 70 éves, világ életében vezetett mindenféle autót, nem lépte túl a sebességhatárt, hiszen Margit néni és az ő imádott kiskutyája is az autóban ültek. Ahogy sejteni lehet, megsérültek. Gyuszi bácsi karja megrándult, azonban Margit néni nem tudott kiszállni a kocsiból. A kutyus jól van! Valaki hívta a rendőröket, mentőt, szirénázva nagyon gyorsan megérkeztek, hála nekik! Margit nénit KISZEDTÉK az autóból, s mivel a nyakát és hátát nagyon fájlalta, szirénázva vitték a KÓRHÁZBA. Gyuszi bácsi várta a fiát, aki intézte a továbbiakat a rendőrséggel, lévén apukája sokkos állapotban állt az autó mellett. 

AZ AUTÓ; elég annyit mondani, a motor a műszerfal alatt van. Murphy szerencsére aludt, s minden istenség ki vigyáz ránk, álmunkra éberen figyelt. Gyuszi bácsi a saját lábán távozott a helyszínről, az autó pedig gazdasági totálkáros lett. A MOTOR A MŰSZERFALBAN! Még leírni is szörnyű. Szinte csodával határos hogy... á le sem merem írni. 

Az öregek lánya is értesült a balesetről, ő ment be édesanyja után a kórházba. Fiuk intézte az autót és a papírokat, a vontatást. 

MARGIT NÉNI; a történet igazából róla szól. Fekszik a sürgősségin, vár a vizsgálatra. Vár, érted? Autóbalesetes, szirénázó mentő hozza be és vár. Kurva nagy szerencséje az egész osztálynak hogy nem én feküdtem ott, mert biztos nem maradok olyan csendes türelmes és megértő, mint a néni. Azt gondolja, ha szól akkor nem bánnak vele jól, így bőszen kivárja a sorát. Amit még tudni kell; Margit néni az a típus, akinek a hátából szíjat lehet hasítani. Komoly betegségei voltak, többek közt agyvérzése is, amiből alig jósoltak esélyt a felépülésre. Félig bénán saját felelősségre távozott a kórházból, mert neki dolga van. Ott az unokája, szalad a ház.... csinálni kell. Amit tudott elvégzett, kisebb nagyobb segítséggel. Újratanult írni, olvasni, beszélni. Tehát a mi nénink nem az a nyafogós típus, a vizsgálatot végző....

... ORVOS; végre hajlandó fogadni szegénykémet. Van pofája megkérdezni a néni lányát: jaj a maga anyukája mindig ilyen nyavalygós, panaszkodós? Hát ha én lettem volna a lánya biztos elküldöm a picsába hogy foglalkozzon a maga dolgával! Bazzeg nemrég autóbalesete volt hadd panaszkodjon már! Apukám, megnéznélek téged mit mondanál egy ilyen baleset után, csárdást járnál fültől fülig mosollyal az arcodon? Pofátlan disznó, nem véleményt kell mondani, csak vizsgáld meg! 

Mit tartanánk alap dolognak egy olyan balesetnél, ahol a beteg fájlalja a nyakát, hátát és ÖNÁLLÓAN KÉPTELEN MOZDULNI? Röntgent? CT-t? MR-t? Mivel már túl vagyok egy porckorongsérv műtéten nagyjából tisztában vagyok a gerinc anatómiájával, és egy ilyen balesetnél marhára nem tartom elégségesnek az egyoldali röntgent. Amit félvállról vesz az orvos, azt mondta semmi sérülés és hazabocsájtja RECEPT, GYÓGYSZER, BÁRMI nélkül. Kenegesse, pihenjen, majd helyrejön.

A sérülésről egy kis szösszenet; OSTORCSAPÁS. Hallottál róla? Mikor jól tarkónvágnak, megrándul a nyakad előre, majd gyorsan hátra. Nézz meg autótesztes videókat, ott mutatják pontosan. Na ez történt a nénivel is. Akkorát rándult a nyaka a másodperc törtrésze alatt... borzalmas belegondolni is.

Margit néni szinte sír minden nap otthon. Önállóan képtelen felülni. Fekszik naphosszat, fáj a háta, fáj a nyaka, de hát ő már akkor is mondta. Ha éhes, etetni kell, ha szomjas szívószállal kortyolgat. Szegény annyira szégyelli magát néha nem is kér semmit inkább, csak ne zavarja a családját. Izomrándulás, mondta az orvos, majd elmúlik, biztos hetekig tart mire jobban lesz. 

Eltelik két hét. Háziorvos. Még mindig nagyon fáj. Nem javul, csak annyit hogy már nehézkesen ugyan de fel tud ülni, elmegy wc-re (basszus el se hiszem, kb. 2 hét után annak kell örülni hogy ki tud menni a 3 méterre lévő wc-re önállóan!!!). Újabb kencefice, izomlazító, görcsoldó... és legyen türelmes. Nem nem nincs szükség újabb vizsgálatra. Azért Margit néni sem hagyja magát, kér beutalót reumatológiára, mégiscsak lássa egy szakorvos is. 

Újabb két hónap - mire bejut a reumatológiára. Mondjuk mindig, sz@r az egészségügy, hosszú a várólista, hát itt van tessék! Súlyos sérülés, és várnia kell. A sürgősségin, a reumatológián, a gyógyulásra.... Kap nyakmerevítőt, mert sajnos még mindig nagyon fáj... és a nyaka elég furcsa pózban van - kissé balra dől és nem tudja forgatni. 

Szorgalmasan kenegeti, próbálja tornáztatni ahogy a reumatológián tanították neki. Hosszú idő telik el, de kezdi jobban érezni magát, a mozgásán is látszik, nem annyira bizonytalan. Jön-megy, tesz-vesz, jobb a kedve, már főzöcskéz, mászkál vásárolni... 

A több hónapig tartó kálvária után fellélegzett a család. Mindenki megkönnyebbült, hátha mégsem volt tényleg akkora baj és mi mind "paráztunk" az egészen, idegességünkben vádoltunk, türelmetlenkedtünk... s milyen jó tényleg minden negatív, hurrá semmi baj. 

Ez történt 2017-ben. 

*************************************

Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy "mert fáradt az orvos", "túl van hajszolva", "szar az egészségügy", és hasonló dolgok. Aki ott és akkor vizsgál, segíteni köteles, kivizsgálni, a legjobb tudása szerint gondoskodni a betegről. Minderre alap az eskü is, de ha az nem elegendő, ott a lelkiismeret. Életről, halálról döntenek, emberek mindennapjait keseríthetik meg - vagy tehetik jobbá. Ha némelyek nem játszanának istent, és legfőképp nem beszólogatnának a beteg családtagjának mert a baleset miatt fájdalmai vannak és panaszkodik, más lenne a helyzet. Amennyiben az említett orvos/asszisztens/ápoló/nővér úgy érzi marhára elege van az egész szarságból, alulfizetett, bezzeg a Lidl-ben és az Aldiban jobb a fizetés, akkor nem kell játszani a mártírt, hanem felállni és menni oda. Isten ments hogy emberek, esetleg betegek közelébe menjen a jövőben! Az ilyen embereknek már se kötelességtudata, se lelkiismerete sincs, és mártírként maradnak ott mert ez a szakmájuk, esetleg azt hitetik el magukkal nincs más, nincs jobb, nem értenek semmihez stb. 

Neeeeem kedvesek, fel kell állni és lépni! Egy baromi nagyot. Ugyanis a ti kiégett agyatok miatt jelenleg Margit néni életveszélyben van, és Gyuszi bácsi pedig sír az ágya mellett. Nincs egy nyugodt éjszakájuk - sem nekik, sem a család többi tagjának. Ezt nem tehetitek. Aki az egészségügyben a saját ego-jával el van telve az  és nem a beteget nézi, és tesz meg érte mindent, menjen a francba. Nincs más kifejezés. Érthetetlen számomra miért maradnak még mindig ott? Ja, hogy jó a zsebpénz mi? Mert Margit néniék is tömik a zsebeiteket, csak a nagy nyavalygásban ezt elfelejtitek! Amikor én is ott voltam betegen a kórházban készséggel elfogadtátok a páromtól a pénzt mi? A papírforma szerint én is marha rosszul keresek ám! Az nem feltétlen a valóság. 

Szóval az egészségügyi dolgozóknak üzenem, mély levegő és találják ki mit akarnak ettől a pályától. Ha a pénzt, akkor eleve azt sem értem minek ezt választották? Sosem volt jó a fizetés. A hivatástudat? Akkor talán ilyen esetek nem történhetnének meg!!!! Mert mindannyian ott és akkor a beteggel lennének elfoglalva, segíteni neki és nem nyavalyogni, pofákat vágni kéne! 

Ismétlem magam, mert a tapasztalatom szerint a mai emberek szövegértésben, értő olvasásban nincsenek a topon. Ezzel zárom az 1. részt. 

Először is mielőtt bárki szétcincálna; nem állítom minden orvos/ápoló/asszisztens/nővér olyan akiről a bejegyzések szólni fognak, és minden kórházban ez a tapasztaljat, az általános, bevett gyakorlat. Sőt, személy szerint ebben a kórházban nekem semmi negatív tapasztalatom sincs, továbbá a párom ÉLETÉT egy itteni lelkiismeretes orvos mentette meg egy éjjeli ügyeleten. Tehát, ne általánosítsunk.

Sem a kórház nevét, sem az orvos személyét nem vagyok hajlandó felfedni.