Közhely. Marha nagy rózsaszín vattacukor jut eszembe, amit a szivárványon fogyasztok el fültől fülig mosolyogva, a lábamat lóbálva és talán a Micimackót énekelve bűbájos, rózsaszín virágmintás ruhában. Minden nap. Élni jó, egészséges vagyok, családom szintén, mi bajom lehet? A többi majd jön magától, mi okod lehet a rosszkedvre? A negatív dolgokra úgy tekints, mint megoldandó problémákra, és utána lépj túl rajta. Nehézségeid mind 1-1 lecke, tanítás, tedd magadévá és haladj tovább. 

bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla

Ahham. S mesélj kedves, neked ugyan mikor sikerült ez a bűbájoskodás? Vajon él olyan ember a földön, aki megleli az egyensúlyt, igazán, őszintén, kívül belül, megtartja azt és nincs többé rossz napja/periódusa/mélabús kedve? Hát, ha van én valahogy mindig elkerültem őket. 

Mindenhonnan ez a nyálas picsogás folyik, légy pozitív, maradj boldog, jaj ne legyen már olyan rossz kedved, mosolyogj egy kicsit de jól áll!, miért vagy ilyen depis? (hát izééé...). Feltűnik valami? A kakukktojás pedig; mindenki meg akarja mondani hogy érezz, mert szerintük neked most úgy kéne ... Orrod alá dugják szerintük mit kéne tenni, elfeledve az aprócska tényt, te nem ők vagy. Más tapasztalat, más gyermekkor, neveltetés, pofonok, aktuális problémák. 

Igen, sokszor van rossz kedvem, de másképp dolgozom fel egy "átlagos", finomabban mondva "egészséges" emberhez képest. Most azt kihagyom mennyi egészséges embernek lövése sincs a betegségéről. Két módszer akad amivel átlendíthetsz bárkit ezen, függetlenül attól rólam van-e szó - aki esetleg egy rossz hangsúly vagy mondat miatt a  pokoli napján verbálisan le találja tépni a fejed - vagy egy mentálisan egészséges embertársunkról.

1. Figyelmen kívül hagyod meglévő testi épségedre gondolva. Ugyebár a család a gyerekek a nagymama a hörcsög a macska és mindenkinek nagy szüksége van rád, nem mész bele egy vitába/konfliktusba. Miután elsétálsz/chaten elköszönsz (jó esetben) megveregeted a vállacskád, neked van igazad. Szegényt (mármint engem) hagyod majd megnyugszik, volt már ilyen, feldolgozza, biztos rossz a kedve, jaj úgyis depis, holnapra kialussza magát. Ahham. Igen, előfordul ilyen is. Egy törött pohár miatt is akadt már dührohamom ami eltartott egy órát. 
2. Megkérded, mi a baj. Ugyanis itt vérzik el a legtöbb ember az egész fránya világon. Meg se kérdi hanem a nyakamba zúdítja a fene nagy jótanácsait, a kedvencem; nyugodj meg! Tényleg baszdmeg, ez így megy, varázsütésre. A kérdésedre nyilván adok választ, mert úgy érzem törődsz velem, szánsz rám időt, meghallgatsz és uram bocsá' talán valami jó ötleted is van hogy ne rugdossam szét mondjuk a macskatálat vagy a kosarat - tök agresszív mi? :D 

Gondolj a jóra, a pozitív dolgokra! A másik kedvenc. Igen, attól biztos a mostani problémám megoldódik, mert emlékszem hogy 20 évesen hajón dolgoztam, körbejártam a világot, láttam vulkánt, gleccsert, naplementét Hawaii-n, úsztam a delfinekkel Mexikóban, hurrá, már kevésbé fáj.... 

Elvárás, óriási, szánalmas társadalmi elvárás a jókedv. Ahogy a nagy ezoterikus gondolkodásmód (nevezzük így, ám sokkal bonyolultabb) elterjedni látszik mindenki erőlteti a nagy jókedvet. Akik ezt teszik embertársaikkal   (gy.k.: elvárják a jókedvet és erőltetik, netán meg is mondják hogy kellene reagálni és mit kéne tenni....) leültetném egy igazi mesterrel négyszemközt. Olyan kicsire összemenne hogy tán' a küszöb alatt sétálna ki a szobából. Gyerekek, 100 emberből 98 csak mondja a magáét, beszél róla, olvasta a kozmóban, vagy a márí klerben, de igazából szemtől szemben nem találta még magát mondjuk egy reiki mesterrel. Jobb is, talán elfogyasztaná reggelire - a mester a hölgyikét természetesen. Ugyan mi bajod leheeet! A Pistának sokkal kisebb a háza, milyen szép az autód, egészségesek a gyerekeid.... és sorolja végestelen végig mennyire örülnöm KÉNE mindennek mert nekem mennyire tök jó, micsoda arany életem van! Valóban. Akadnak dolgok, tárgyak, helyzetek, amik által kivételesnek és szerencsésnek érezhetem magam, tény. Ám ezek messze nem kicsinyítik le vagy változtatják meg az adott helyzetben a reakcióm, csak egy viszonylagos egyensúlyt adnak, mert kevésbé érzem magam egy utolsó senkinek, akinek alig jut az őszinte, feltétel nélküli szeretetből.

A legkegyetlenebb pedig az élettől nem más, mint TUDNI, igazán sosem lesz semmi jó. 

Már majd' egy éve tart a terápiám. Gyógyszeres és más módszerekkel is. Néhány hete úgy éreztem elértem egy stabil pontra. Kiegyensúlyozottan, mosolyogva, nyugodtan éltem kis életem. A meglévő, állandó problémákkal nem is foglalkoztam, hovatovább, eszembe sem jutottak. A jeligém: "úgysem tudok változtatni rajta", hiába idegeskedek, változatlan marad. A korábbiakkal ellentétben szó szerint elengedtem sok helyzetet, embert, barátságot, kapcsolatot, s a helyükre raktam mindet. Sikeresen átformáltam a gondolkodásom, és képes vagyok higgadt maradni váratlan helyzetekben is. NEM mindig, inkább úgy teljes az igazság, néhány kivétel még akad. Hülye fejjel pedig elkezdtem agyalni; ez vajon tartós változás, esetleg csak "úgy csinálok mintha"? Képtelen vagyok megmondani. A félelem megbéklyóz. Mi van ha újra visszaesek, jön a rosszkedv, a lehangoltság, a kevés energia? Akad néha még rossz napom, és nagyon rossz kedvem is.... Annyira félek attól, sosem leszek már átlagos ember, aki maximum vitaminokkal tömi magát reggel-este, nem a dilibogyóival. 

Az első kérdés amit felteszek magamnak; mi a megoldás? A válaszom pedig a "ne agyald túl", örülj neki. Örülök a napfénynek, az autómnak, a gyerekeknek, a páromnak, az új autómnak, és folytatok mindent tovább. A félelmet megfogom, kitekerem a nyakát és agyam legmélyebb pincéjébe hajítom, lezárom 7 lakattal és megeszem a lakatkulcsokat. Nekem, egyedül kell kimászni ebből a gödörből. Megértettem mire gondolt az orvos azzal; nagyon kemény menet lesz és sokáig fog tartani. Lesznek visszaesések, de akkor nem szabad feladni, venni egy mély levegőt és menni tovább. Én vagyok a saját boldogságom kulcsának őrzője, tudnom kell vasmarokkal megtartani ilyenkor is.

Sosem adták könnyen a boldogságot. Nekem kicsit magasabb az árfolyam.