Kriszti talpraáll

2018.ápr.26.
Írta: Kriszti1977 Szólj hozzá!

Kórházi horror sztori, 2. rész

Margitnéni egy kis házban éldegèl Gyuszibácsival. Apró kamra, kis konyha középen egy asztallal, az ablakban virágok éldegélnek. A nappaliban van a hálószoba, vagy a hálóban a nappali?....  Minden nap egyforma. Ébresztő reggel 7 körül. Átszaladni az unokához biztos elment-e iskolába. Elteltek évek,…

Tovább

Kórházi horror sztori, 1. rész

Rendhagyó vagyok, nem magamról fogok beszélni, de ez nem maradhat kimondatlanul, s remélem minél több emberhez el fog jutni ami megtörtént a családomban.  Először is mielőtt bárki szétcincálna; nem állítom minden orvos/ápoló/asszisztens/nővér olyan akiről a bejegyzések szólni fognak, és minden…

Tovább

Endorfin

Áldásos tündérvirág, minden társaságában töltött pillanat mellyel tested elárasztja maga a csoda.Légy észnél; nem alap az életedben, hanem tenned kell érte, nap nap után, maradásáért harcolnod kell, távolléte kínkeserves szenvedést, szomorúságot, reménytelenséget, állandó szürkeséget hoz életedbe.…

Tovább

Ölelj meg

... egy fát

Az ölelés a lényeg. Az élet végtelen körforgása, mely sosem áll meg... megöleled, szereted, visszaölel. Nyilván a fa nem fog visszaölelni, de a lelkednek szüksége van rá. A kapcsolatra, a természetre, szeretetre, békére, energiára, nyugalomra. Egy nagyon kedves barátom, akivel beszélgettünk a…

Tovább

Ki a pöcegödörből kisanyám!...

... avagy az első lépések

Sosem elég ismételni;  az általánosságban elterjedt nézet szerint a depressziós ember dilis/bolond/megzakkant – sorold csak tovább ha akarod. Legfontosabb tudatosítani, ez egy olyan betegség, mint a dádha :) csak nehezebb meggyógyulni belőle. Mindannyian más terápiát választunk - mint korábban…

Tovább
süti beállítások módosítása