Sosem elég ismételni;  az általánosságban elterjedt nézet szerint a depressziós ember dilis/bolond/megzakkant – sorold csak tovább ha akarod. Legfontosabb tudatosítani, ez egy olyan betegség, mint a dádha :) csak nehezebb meggyógyulni belőle. Mindannyian más terápiát választunk - mint korábban leírtam - én a gyógyszert választottam, párhuzamosan a pszichiátriai terápiával és önfejlesztéssel. Sosem gondoltam ilyen nehéz lesz, főleg tükörbe nézni, de most már egyre könnyebb.

Az önfejlesztés első lépése: egy rohadt nagy pofon önmagadnak. Naponta többször, állandóan lila foltokkal a szemed körül, kéznyomoddal az arcodon, segged lila mert eléred ám! Istenem mennyi fájdalom! Idővel egyre kevesebb lesz, de az ember szeret szenvedni, "önsajnálni", így jó sok ütlegelésnek leszel elszenvedője. Ahogy letisztul a kép, a füstköd eloszlik és az önsajnálatot felváltja a „változni akarok”… gyerekek, egy más világ tárul elénk!

A legelső, legfontosabb, és nekem talán a legnehezebben kivitelezhető része az önsajnálatot abbahagyni. Felülkerekedni az eddig jól begyakorolt, magamba táplált programba. Szegény én, mennyire szarul érzem magam, senki sem szeret, nem foglalkozik velem a kutya se, nincs egyetlen barátom sem, a párom nincs velem, nekem nem sikerül semmi sem… Mit látsz meg legelőször? Én én én én, nem nem nem nem.

El kell hagyni a tagadást fejben, cselekedetben, írásban. Ez a sok negatív szokás, gondolat csak lehúz, benne tart a saját magamnak ásott mély, bűzös mocsaramban. Persze ez az enyém, már megszoktam a szagát, de ebben akarok élni? Vagy szeretnék eljutni végre valahova? Elég volt a szarszagból, a sárból, a bokámra tekeredett hínárból, minden mocsokból. Le sem tudtam mosni magamról már jó ideje, s csak akkor tűnt fel bűzölgő testem, mikor végre egy kiadós fürdés után tükörbe néztem.

Az a rohadt tükör. Sosem hazudik. Egy öreg tükröt fogtam ki,semmi csillivilli ragyogás, csak a kopott foncsorozás.... de még így sem hazudhattam magamnak ááá ugyaaaan, a tükör biztos girbegurba, elferdíti az igazságot. Miután elég időt töltöttem előtte meztelenül, tisztán, nyugodtan megláttam ki vagyok én, igazán. Itt és most, a múltat magam mögött hagyva – hiszen azért múlt mert már ELMÚLT – kezdhetek magammal valamit. Mit szeretnék a jövőmben? Álmok, tervek, célok… jöhet minden, ide nekem az oroszlánt is!!! Most! Azonnal! Kész vagyok! Hát nem látja mindenki a ragyogást? Belőttem a célt! A nap ragyog a lelkemben, égek a tettvágytól, azonnal akarok mindent!

Ne álmodj túl nagyot, akkor belebuksz. Apró lépések, hiszen a betegség sem 1-2 nap alatt temette el a lelked, nagyon sok türelem és idő kell a lista pipálásához. Szépen lassan, kicsiket. Tyúklépések. (Itt kívánom megjegyezni, ebbe kicsit belehalsz. A siker nem adja magát könnyen...)

A lista; tervek, célok, álmok, milyen leszek, hogy viselkedek, csak és kizárólag a jövőbe tekintve. Tudod mi volt az én első magamnak adott leckém? SZERETNÉK MEGTANULNI ÚJRA MOSOLYOGNI. Micsoda blamázs! Mit kell ezen tanulni?... s mégis. A mosoly a lelked legnaposabb, szivárvánnyal beragyogott részéről jön, ahol mindig zöld a fű, csillámpónik ugrabugrálnak, ragyogó szárnyú pillangók repkednek a szivárványon és a virágok sosem hervadnak el, a fák törzsén csurog a méz, százféle madár dalol, s minden ember mosolyog. Amint megleltem ezt a kis szigetet, gyorsan lefotóztam, a fényképet azóta is a zsebemben hordom. ;)

A lista másik része; mindent több szempontból alaposan megvizsgálok. A mások által hangoztatott kifejezés erre a „változtasd meg a nézőpontod”. Kifejtem bővebben; mikor még a lila köd borította az agyam, és a 7 napból hetet a párom reggeltől késő estig dolgozott hisztiztem (itt kívánom megjegyezni, most is ennyit dolgozik…, csak egy hangyafasznyit könnyebben viselem), balhéztam, állandóan veszekedtünk. Most az első gondolatom; megértetni magammal vajon miért is van ez így? – az okokat, összefüggéseket felesleges itt kifejtenem, több mint 10 évet kéne leírni, akkor pedig könyvet írnék nem blogot ;) . Tehát, vissza a tudatossághoz; el kell döntenem, tudok-e, akarok-e így élni, vagy sem. Ha a maradás a válasz, akkor kutya kötelességem kussolni, hiszen ez a saját döntésem, én akarom így, tisztában vagyok a következményekkel, mérlegeltem. Reklamáció, hiszti nincs, nem is lehet. A saját diszkomfort érzésemhez semmi köze a páromnak, az a saját poklom. A lényeg; nem az ő hibája ha magányos vagyok, duzzogok, egyedül érzem magam, sehova sem megyünk, egyszerűen ÉN döntöttem úgy, hogy mindezek tudatában MARADOK, tehát majdhogynem én akarom így. Dönthetnék úgy is, felállok az asztaltól „köszönöm az eddigi szép éveket” felkiáltással, de még él a remény. Érted már, mit jelent? Azt hogy fordítsd el a fejed és figyelj a másikra is, próbáld őt megérteni, picit a helyzetébe képzelni magad, összességében az egész képet nézni, nyugodtan higgadtan mérlegelni, mindent átgondolni. Dühből pedig nem szabad dönteni, indulatból beszélgetni.... Attól mert nyafogsz, hisztizel, duzzogsz, sajnálod magad, panaszkodsz csak magaddal baszol ki. Rohadtul ugyanott toporogsz és még szarul is érzed magad! Átfogalmazod, megváltoztatod a nézőpontod és kész a megoldás.

Az unásig hangoztatott szarságokat hagyom, miszerint „tégy mindent szeretetből”, számolj el tízig, vegyél mély levegőt.

Egyszerűen csak mindent gondolj át.

Rengeteg türelem kell mindenhez. A gyógyuláshoz, a csillámpónikhoz, a mosolyhoz, kedvességhez... - folytasd a listát. Néha a rosszabb napjaimon megtámadnak a démonjaim, de megpróbálom teljes erőből jól seggberúgni őket és visszaküldeni mind a pokolba. Másképp nem mehet, hiszen az önsanyargatás, a hisztivel telt magányos napok melyeket a saját hibámból töltöttem úgy ahogy, nem jöhetnek vissza soha többé. Nem hazudom azt, most már mindig tökéletes, de megtanultam kezelni.

Mikor "faszkivan" hangulatom van néhány dolog segít.Íme:

• 1. A zenehallgatás; az összes kedvencem végighallgatom, újra és újra. Éneklek is - ja nem, csak mindenféle hangokat adok ki, a fene se tud énekelni :) A feszültség viszont a tüdőmön át a hangszálak közvetítésével elhagyja a testem.
• 2. Kutyasétáltatás. Két cukimókus kutyám van, egy fekete labrador, és egy jack russell terrier. Amit ez a két energiabomba művel ha szabadon engedem őket maga a szabadság! Lélekben velük szaladok, bár remélem a nyelvem nem lóg ki a számból! :)
• 3. Alvás. Bevackolom magam és nemes egyszerűséggel kivonom magam a forgalomból, órákra. A minap például csak addig voltam ébren míg "háziasszonyi kötelességeim" elláttam (nem a szexre gondolok te kis huncut!), majd a nap többi részét átaludtam. Este 8-kor ébredés, fürdés, alvás 10-kor. Néha muszáj önző dögként viselkedni. Kinek lenne jó egy hisztis, duzzogó, hullafáradt anya/társ? Na ugye? :)

Téged mi töltene fel? Legyen ez a mai feladatod, tőlem neked. :)