Az ölelés a lényeg. Az élet végtelen körforgása, mely sosem áll meg... megöleled, szereted, visszaölel. Nyilván a fa nem fog visszaölelni, de a lelkednek szüksége van rá. A kapcsolatra, a természetre, szeretetre, békére, energiára, nyugalomra.

Egy nagyon kedves barátom, akivel beszélgettünk a depiről, s volt olyan drága és megosztotta velem a tapasztalatait mesélte ő hogyan vészelte át. Mik az ő tippjei, hátha nekem is segít. Csodáltam őszinteségéért, olyan kevés ennyire nyitott, kedves embert találtam eddig - most egyre többen állnak mellém, mind igyekeznek a maguk módján segíteni. Aki az ölelés tippjét megosztotta velem nevezzük Zitának. Zita egy nagyon energikus, mosolygós, kedves, csupa derű hölgy. A nagy "coming out" után, amint megtudta mivel küzdök azonnal kaptam egy virtuális ölelést, buksisimit, s a tudatot, nem vagyok egyedül, megért, megfogta a kezem és megmutatta a saját rögös útját. Elmesélte SZERINTE milyen trükkökkel, apróságokkal lehet túlélni, tudja milyen mély ez a gödör, s bármikor keressem meg ha gond van. Ő mesélte el, milyen jó érzés megölelni egy fát. 

Az ölelés. Milyen csodás érzés megölelni akit szeretsz, s viszont. Érezni szíve minden egyes dobbanását, simogatni a bőrét, hallani a légzését, látni a csillogást a szemében amikor rád néz, tudod, érzed legbelül, szeret. Ő talán a szerelmed, a barátod, a gyermeked, rég elfeledett ismerős... Sikerült felidézni egy emléket, egy pillanatot, szeretett barátot, illatot, színeket, évszakot miután becsuktad a szemed? Tartsd meg, a lelkedben, szívedben, tested minden rezdülésével ezt a csodát. A varázslat pedig itt kezdődik. A fa ölelésének pillanatában ezt a kincsként őrzött, felszabadító, mámoros érzést felidézed lelked rejtett zugából. Átadod magad az élménynek, a békének, a pillanat varázsának. Mert a szeretet, a béke, a nyugalom belőled árad, a fa ölelése csak segít neked rálelni. 

Öleld, szorítsd, simogasd, lélegezz mélyeket, csukd be a szemed. Ne foglalkozz senkivel, kit érdekel a külvilág, ha furcsának látnak vagy megbámulnak? Magaddal foglalkozz! Mélyen, lassan lélegezz be, ki, öleld a drága szeretett személyt fát, fogadd magába minden energiáját, a napfényt, az eső illatát, érezd jól magad a természetben. Idővel megnyugszol, lelassul a légzésed, hiszen szabad vagy, szeretetet adsz és kapsz, lelked eddig magad elől is elrejtett csodás napfényes rejtekében jársz. Gondolataid idővel letisztulnak, a fejed kiszellőzik, a negatív gondolatok minden egyes pórusodon kiszivárognak, az ördög elhagyja a tested s nem marad más, mint te. Őszintén, nyugodtan, indulatoktól mentesen, távol minden rossztól.

Légy nagyon nyitott, ha kínosnak éreznéd - nem kell és nincs mit szégyellni! - akkor keress olyan helyet ahol kevesen járnak. Nem lehet mindenki olyan provokatív, mint én, aki képes mindezt a  műsort dafke a saját utcájában, vagy kevésbé bátor napján a főúton csinálni. Lássa meg a világ, nem csak lehajtott fejjel, mosolytalanul lehet a világban közlekedni, a nyugalmat, békét pedig mi teremtjük meg magunknak. 

Szabadítsd fel lelked, válts a feketéről - szürkéről csillogó-villogó csillámpónis szivárványra. Elmeséltem én  hogyan csinálom, most már csak kövess.