A múlt heti szabim óta ki vagyok cserélve! Tudtam, szükségem van a pihenésre, a nyugira... csak néhány nap távollétre, a napi rutintól távol.

Az ébresztőóra távoli rémálom csupán, lazulás van, nincs kötelesség, de! túlagyalás sem. Hiszen állandó a küzdelem, ésszel, tudatosnak maradni, koncentrálni arra, mennyire jól érzem magam, amit már rég megevett a fene ha irányítom, fókuszálok és akarattal gyűröm magam alá a lelkem... 

Tudatosság. Akarat. Már a szavak hallatán égnek áll a hajam. Mára sajnos divattá silányult, rég elvesztette valódi, sűrű, erős tartalmát, azt amit valóban sugallni szeretnénk. Manapság mindenki tudatosan eszik iszik alszik vásárol - ó a tudatos vásárló a kedvencem! -, s egyáltalán annyira erősen kontroll alatt tartja az életét, szinte tökéletes. Pillanatnyi hiba, defekt, késés, egy porszem sem kerül ebbe a csittifitti gépezetbe, hiszen TUDATOS. Számomra ez a szó mást sem jelent mostanra, mint olyat tenni amit muszáj, amit kell, kötelező. Hiszen ha jó valami, ösztönből teszem, cselekszem, gondolkodom. Minden más ezen kívül csak irányítás, akarnok viselkedés, erőszak. 

Mennyivel könnyebb lazábbra venni a béklyót, mit magam köré tekertem, s már fojtogat? Ugyan mi lesz ha meglátják, sírok? Ember vagyok, millió érzelem suhan át agyamon nap nap után. Két szemöldököm közti barázda elárulja, megannyi gondom akad, folyton igyekszem megoldani őket, egyiket a másik után, nincs nyugtom. Még álmomban sem... előfordult, hálát adtam amiért fél órával hamarabb ébredtem, így senki sem látja a _szakadékokat_ ! Veszett álmom lehetett annyi szent! 

Ha egy vászonra kéne festeni egy napom, a szivárványon nincs annyi szín amennyit én rálehelnék... megszórnám csillámporral, lakkal fedném, s még így sincs annyi dimenzió... Egyszer fenn, egyszer lenn, ilyen ez az élet, a lelkem, az állapotom. Most élvezem a kipihentséget, lelki békém, egyszerűen átadom magam ennek a páratlan nyugalomnak. Teljesen feltöltődtem a tájjal, az illatokkal, színekkel, mosollyal, különleges ételekkel, az autóm hangjával, a párom mosolyával, gyerekek nevetgélésével, kamaszkodásukkal. Mindezzel azt szeretném sugallni, el kell engedni a dolgokat. Képtelenség kontroll alatt tartani mindent, mindenkit. Így magam hajszolom az állandó elégedetlenség gödrébe, kudarcélményeket teremtek magamnak, hiszen úgysem sikerül minden. 

Egy célom van; érezzem jól magam. Valami rosszul sikerült? Legközelebb jobban csinálom. Kövérnek érzem magam? Hát kevesebbet, jobbat kell enni. Rossz otthon? Hát kimozdulok.

Leegyszerűsítettem a dolgokat. A fenszi divatlapok, edzők, instasztárok, jútyúberek szerint legyenek céljaid, rövidtávú feltétlen, és azokat meg tudod valósítani. Én pedig amondó vagyok, egyszerűen csak élvezni kell az életet, végezni a dolgunkat, a jövőt pedig éppen annyira érdemes csak birizgálni, amíg kényelmes. Görcs, elvárás, rinya nélkül, mert a TUDATOSság által marhára nem fog jobban sikerülni, csak rágörcsöl az ember és ugyanott van mintha lazán fogja fel, egyszerűen teszem a dolgom és alakítom amit kell (igen, egy mondaton belül váltom a ragozást, de már annyiszor átírtam, higgyétek el jobb így... :)).

Lazaság van. Chill. Relax. Úgyis jól alakul minden.