Egyik legfelemelőbb érzésünk a hála. Ezt a pozitív, csodás dolgot nap mint nap gyakorolni kell, és olyan szeretetenergiák szabadulnak fel bennünk és a környezetünkben, mely egy csodás körforgásnak köszönhetően - ha úgy tetszik - kamatostul visszaáramlanak felénk.

A gyógyulásom útján "maxifontossággal" bír minden pozitívum, legyen az aprócska madárcsicsergés hajnalban, a kutyáim farkcsóválása, cicáim dorombolása, gyermekeim szeretetteli ölelése hazaérkezéskor, a párom pillanatnyi lopott puszijai, erős, meleg keze, ölelése, mind egy-egy szeretetmorzsa. Ilyen apró pillanatokat kell nagyon megbecsülni, hiszen a hétköznapokban, az átlag ember mindennapi életében ezekből igazán kevés akad. A tengerparti nyaralás, kávézás a fenszi sztárbákszban, soppingolás a vesztendben és végül a frájdéjsz-ben méregdrága salátát enni, mind kimarad. A lézengés, a sétálgatás, semmittevés, a mi életünktől igazán távol áll. Mindannyiunknak rendeltetése, feladata van, és igyekszünk megfelelni - kisebb nagyobb sikerekkel.

A nagy rohanásban a barátok is tartják bennem a lelket, s létezésük, még ha oly távoli is jelenleg... biztonságérzetet ad, boldogsággal tölti meg fakó, fáradt szívemet. Tudom, ők ott vannak, gondolatban legalábbis mindenképp. Akad néhány ember kik még ha nem is hívnak fel, a barátságukban, szeretetükben biztos lehetek. A hétköznapok küzdelmeihez az általuk alkotott páncéllal vértezem fel magam, karom erős, szívem dobog, tudom, érzem, ők ott vannak bárhol is legyek éppen. Hosszú ideig a fb-on tartottuk a kapcsolatot, és bevallom, mint egy minirajongó, jártam utánuk dedikálásra, bemutatókra, akkora öröm a barátságuk, szeretetük, mosolyuk, feltölt energiával és igazán büszke vagyok a személyes ismeretségre. Sosem hittem volna, ilyen közösségnek részese lehetek valaha, sőt, megbecsült tagja, tenyerükön hordoznak mind a maguk módján. Igazán hálás vagyok amiért ilyen kitüntetett figyelmet kapok és megajándékoztak a barátságukkal.

Köszönöm Nektek, hogy vagytok, szerettek, megértitek a nyavalyáim. Nélkületek sokkal nehezebb lenne kilábalni mindebből, virtuálisan ugyan, de sosem engeditek el a kezem.

Pandim, te díva, mosolyod dalra fakad lelkemben, imádom az energiád, a sztorijaid, a családod (puszi Pandiapunak, a sátor remélem megvan!), és persze imádat Neked Kagan életre keltéséért! Bizáncra fel :) #mikorleszkész a következő regényed? :)

Lajos, te villámkezű, zseniális törökverő, humorod páratlan, morzsáid életben tartottak :) Bensőséges beszélgetéseink óriási ajándék, higgadt, nyugodt természeted - már amennyit én ismerek - gyógyír lelkemnek és egyensúlyba hozol.

Béla drága, remélem egy életre megbocsájtottad, hogy nem tartottam be a megjelenési sorrendet. Mentségemre szolgáljon, az Inkvizítor bemutatója után elkapott a hév és nekiestem. Mindig ott volt nekem a vállad, rengeteget beszélgettünk, köszönöm! Remélem nem lesz térdig érő szakállad mire látlak legközelebb, te #szelfikirály!

Robi, halálom alig várom, és remélem nem felejtetted el a karácsonyfám alá ígért Toldi második részét!!! Talán nem én vagyok az az ember, akinek a szeretete a legfontosabb, sőt tudom, de fontos vagy, értékes, tessék a fejed felemelni és körülnézni végre a világban! És, mint mondtam, hallgass Hakuna matata-t! :) Mivel kisgyerekeid is vannak gondolom ismered :))

Ilona, egyik legemlékezetesebb pillanat volt, mikor megláttam, a közös képünk került ki profilképnek az oldaladon. Most már bevallom, pityeregtem örömömben, nagyon jólesett. Írásaid levegőhöz juttatnak, megnyugtatnak, csodálatos világot teremtesz!

Bakóczy Sára, sosem feledem az első találkozásunkat. Elbűvöltél kedves, nyugodt hangoddal, azzal a szeretettel ahogy a könyvedről, szeretett városodról meséltél. Meghatározó élmény volt!

Tamási Izabella, köszönöm a kivételes bizalmat, a barátságod, biztató szavaid. Egy élmény volt a gyulai találkozás is, a fotót őrzöm amin együtt vagyunk az étteremben! :) Remélem veled is mihamarabb találkozunk!

Kapa Mátyás!, megvettem a regényed, jövőre olyat fogsz dedikálni amit te írtál!!! :D S köszönöm a ... tudodmit! ;)

Fonyódi Tibor; még mindig készülök hozzád Veresegyházára, de hát tudod, nagy a távolság Dunakeszitől, lassan érek oda! :D

Vivien Ágnes Nagy (igen direkt így írom, ahogy a face-en vagy); épp a második kötetet olvasom! :) Tudod melyikre gondolok? Björnstad :) Mivel ez egy #vivikönyv <3

Jaj már most azon izgulok kit hagyok ki. Ahh hát mindezen sorok teremtő anyját, a főanyust, szívem lelkem csücske, Rozsonits Judit, aki a ragasztó ebben a közösségben. A lelkesedésed, a szereteted, tudásod páratlan, remélem barátságunk sokáig tart majd! :) A könyvespolcaimon remélem életem utolsó napjáig szaporodnak még a #juditkönyv - ek!

Remegő kézzel írom fenti sorokat, és igazán kevés ember akad aki átérzi ennek a pár mondatnak a jelentését, fontosságát. Én, s persze a fenti barátok, mindent értenek. Köszönöm hogy vagytok, gondoltok rám, idővel jövök, legkésőbb a könyvhéten, 2019-ben :D Gurulok hozzátok a bőröndömmel!

Szeretlek titeket. Igazán.