Évről évre megfogadom, hogy csendben maradok, nem nyilatkozom. Mire is jók a fogadalmak, szabályok?... Áthágjuk őket - én legalábbis mindig! :). Érnek olyan hatások a közvetlen környezetből, a világ különböző részeiről, és persze tapasztalataim is sokat nyomnak a latban. Képtelen vagyok hallgatni, némán tűrni, és kvázi elsétálni mellette. Ha minden ember csendben marad akinek nincs kedve vitázni, véleményt alkotni egy társadalmi probléma miatt, akár kényelemből akár más okból, nem lenne változás, forradalom, lázadás, és ennek folyományaképp az új jobb világ. Mindenki élné a saját kis életét, megalkuvások, kompromisszumok, elvárásoknak való megfelelések, társadalmi nyomás béklyójában, "majd lesz valahogy" jeligével takarózva, az általa teremtett nyugodt kis világában, ahol csak néha borul be az ég... A szivárvány megfakul, a szürke árnyalatai mutatnák hajdani szépségét. Itt valami más, sokkal pompásabb, szebb volt hajdanán, de mi hagytuk eltűnni, megfakulni.

A #pride - dal kapcsolatban; a tájékozatlanság a legnagyobb gond. Emberek dühből, vagy több évtizedes "beléjük nevelt" gyűlölettel, homofóbiával, undorral viseltetnek más embertársaik iránt. Alap tézis; az LMBTQ közösség tagjai: emberek. pont. 10 emberből 8 - nem vagyok túl szigorú, bár írhattam volna 9-et - azt sem tudja mit jelent ez a szó (!!!), ami önmagában persze elnézhető, de a facebookon és megannyi fórumon pocskondiázás, fröcsögés, vitázás és bunkó beszólogatás helyett ugyan vegye már a bátorságot, szánjon rá két percet és legyen kedves ráguglizni. Ha mégsem, segítek;  nem azt jelenti, ők buzik/melegek. Mégis, emberek ezrei ülnek a kényelmes kis székükben, fotelükben, kanapén /kvázi akárhol/ és buziznak. Jönnek azzal, hogy jaj ez a történelmi jelentőségű gyönyörű csodálatos Andrássy út, a Kossuth tér és megannyi csodás belvárosi helyszín, az ott sétáló emberek, netán gyermekek ki vannak téve ennek a látványnak... Szeretnék a fröcsögő emberekkel leülni egyszer indulatmentesen beszélgetni, egy oda-vissza párbeszédet kialakítva, gyűlölet, előítéletek nélkül, s megkérdezni, mégis milyen látványra gondol? A "radikálisok" /ahogy nevezik magukat ezek az álszent szemellenzős szűklátókörű marhák emberek/ nagy része fogadjunk még a fáradságot sem vette arra, hogy uram bocsá' egyszer végigvonuljon a #pride - on. Intelligens, NORMÁLIS EMBER /csak hogy maradjunk az ő szóhasználatuknál, ahogy magukat nevezik/ elsősorban tájékozódik, tapasztalatot szerez, információt gyűjt, majd ezek alapján kialakítja a saját véleményét. Ellenben ők egy rengeteg emberből álló nagy csürhe, akad egy nagypofájú vezér, egy részük gondolom jobb dolga nincs, focimeccs nem akad ahol lehet gyűlölködni, lázadni, balhézni, fröcsögni, hasonló gondolkodású, habitusú emberek társaságához pedig ó beh' jó lenne tartozni... hát beáll ebbe a sorba.

Azt látom, az emberek zöme anélkül, hogy tudna róla a radikális csürhéhez emberek közé tartozik. Meggyőződésem ráadásul, van köztük számtalan olyan, akiknek lövése sincs mennyi LMBTQ emberrel van kapcsolatban, hiszen ők MIND kényszerülve vannak arra, hogy a társadalom perifériáján éljenek, tisztában vannak kirekesztett mivoltukkal. Akad köztük néhány igazán bátor ki mindig is felvállalta másságát ezzel együtt a kockázatot, az esetleges kiközösítést, hátrányokat, lenézést, verbális bántalmazást, esetleg a testi fenyítést is. Ritka az igazán bátor ember, ki mer előbújni, nagyon egyedi, én életem 41 éve alatt mindössze három ilyen emberrel találkoztam. A diszkrimináció van/volt és attól tartok lesz is. Közvetlen környezetemben is akad fiatalember, aki mássága miatt vesztette el az állását. Kezdődött a kirekesztéssel, majd a szép lassú leépítéssel, verbális bántalmazással folytatódott. Ne gondoljon senki arra, tangában magamutogatva sétafikál és smárolt a párjával, egyszerűen olyan helyzet adódott hogy megfelelőnek látta az időt is hogy szót ejtsen róla. S az lett a vége, hogy módszeresen kinyírták a munkahelyről. Megszámlálhatatlan ez a jelenség, és ez ellen is igyekszik a #pride szót emelni, felhívni rá a figyelmet, ez igenis súlyos, nagyon komoly társadalmi probléma.

Megbélyegezni mindenkit aki más, aki egy heteroszexuális ember szerint nem normális. A "radikálisok" emlegették a példákat milyen a normális család, a normális értékrend, és mellesleg mise is lesz, ellentüntetések, és nem szeretnének vitát, erőszakot, de meggyőződésük a közösség tagjairól, segítségre van szükségük. A családról röviden; olyan emberek csoportját jelenti, kik szeretik egymást, mindent megtesznek a másik békéjéért, boldogságáért, tanítják, támogatják anyát, apát, gyermeket, kisállatot, bárki is tartozzon közéjük. Ki meri azt állítani, a család egyet jelent a fizikai/biológiai megegyezéssel? Gyermeket nemzeni, szülni számomra egyet jelent a biológiai ténnyel. A nő a gyermek születésétől sem válik anyává, a szülésre, gyermek kihordására a teste készítette föl. A férfi pedig csak beleengedi magját a nőbe, ez is pusztán biológiai képesség, r-go túl van misztifikálva. A családot a közös célok, a szeretet, ragaszkodás /helyettesíts ide bármit ami neked ez a szó jelent/ teszik azzá, ami. Esetleg mégis azt meri bárki állítani, egy mozaikcsalád álljon ki ebből a sorból? Ugye hogy nem! Így a melegek-transzneműek-bárki ugyanúgy alkothat egy családot! Mert szeretik egymást, a gyermeket, kutyát cicát hörcsögöt papagájt pintyet... Az külön téma, hogy a jelenlegi jogi/társadalmi helyzet miatt jelenleg szinte képtelenség gyermeket örökbe fogadniuk és szeretetben, békében felnevelni.

A probléma ott kezdődik; ez egy közösség. Tehát egy külön csoportja a társadalomnak, elszigeteltségben, egymást védve, egyfajta sziget a szigeten. ENNEK az állapotnak kell megszűnnie. Pontosan ugyanolyan emberek, szívvel, lélekkel, szeretetben, családdal, vágyakkal, fizikai, mentális képességekkel. Várom a napot, mikor már megszűnik maga a kifejezés, LMBTQ közösség, azt jelenti majd, ők mind egyenrangúak, emberek az emberek mellett, nem egyfajta vírusként kezelik őket. Még azt is hallottam a tegnapelőtti interjúban, hogy ez egy fertőzés, komolyan! Ismét visszakacsintok a bejegyzésem elejére; tájékozódás kedvesek! Ők ILYENNEK SZÜLETTEK, pontosan úgy, mint mi heteroszexuálisnak. Szó sincs betegségről, aberráltságról, abnormális viselkedésről, sőt, ez nem viselkedés. Ők pontosan ugyanolyan normálisak, mint mi.

A másik szánalmas vesszőparipa; "nekem semmi bajom ezekkel (wtf? tárgyak talán?), csak ne csinálják a nyílt utcán, előttem, a gyerekeimnek ne kelljen ezt látnia". Kisanyám, nem látják. 1. rém egyszerű, a gyermeked a felvonulás idejére nem az Andrássyra viszed sétafikálni /ahol amúgy egy gyereknek amúgy sem akad látnivaló, tele luxus butikokkal, méregdrága kávézókkal/, hanem máshova, esetleg sehova. Mert a Pride felvonulás ideje alatt egyszerűen nem látsz máskor senkit "úgy" viselkedni az utcán. 2. nem csinálják a nyílt utcán (kifejthetné nekem valaki egyszer mit csinálnak, érdekelne...). Soha, életem egyetlen napján sem csinálták sem előttem, sem az utcán azt amire te gondolsz. Sem csókot, tapizást, még egy szeretettel teli ölelést vagy kézfogást sem láttam! Megvannak a maguk közösségei ahol ezt megteszik, vagy szánalom, de a négy fal közt. Mert tudják, a társadalom nem nézi jó szemmel. Bátrak, erősek, mernek szeretni, a társadalom reakciója taszítja őket, és nem kérnek a ti buzizásotokból, lökdösésből, beszólásból. S ez véletlen sem tapintat részükről, egyszerűen tudják, felkészületlen az elfogadásra a legtöbb ember és magukat kímélik a kellemetlenségektől.

Tudják, ez egy átmeneti állapot, most építjük a szivárványhidat a középkori boszorkányégetés, gyilkosságok, bántalmazás, mai magukat "nácinak" nevező, előítélettől, gyűlölettől fűtött beszűkült látókörű emberek elméjén átívelve a teljes elfogadás, emberség felé. Ez egy út, együtt, kézenfogva járjuk, a szivárványt alkotó milliónyi színből álló téglát adjuk át egymásnak, közös erővel, megtanítva gyermekeinket, unokáinkat az építés örömére, szeretetre.

Várom a napot, mikor az #lmbtq megszűnik létezni. S marad helyette az ember, a szeretet.