Minden ott kezdődött, hogy valamikor régen, a messzimesszi, távoli galaxisban, körülbelül másfél évvel ezelőtt Rozsonits Judit - bátran kijelenthetem, barátnőm - ajánlott nekem egy könyvet. Mindmáig hasonló lendülettel, rajongással, imádattal beszél az általa szeretett kötetekről, légyen az felnőtteknek, tiniknek, avagy gyerekeknek való. Utóbbiból körülbelül 30 kötetet ajánlott az én egyelőre olvasással csak kötelező formában foglalkozó 12 éves lányomnak... Leginkább ezt szeretem Juditban; mindig százon pörög, mindig van mesélnivalója, bármiről lehet vele beszélgetni. Nyitott szívű, őszinte nő - utóbbival a mai társadalom elég nehezen birkózik meg ebben biztos vagyok, de ez legyen az ő bajuk. Jómagam is emiatt veszítettem már el barátot, munkahelyet... No de most nem magamról akarok beszélni. Ahogy a könyvbemutatón (nemsokára mesélek arról is részletesen!!!) is mondtam Juditnak, a feje tetejére állította a világomat. Az eltelt idő alatt rengeteg könyvet elolvastam, melyek közül a legnagyobb -mondhatni- eredmény az Egri csillagok!!! Mai napig emlékszem kamaszkoromra, megpróbáltam elolvasni, de elaludtam rajta. Arra ébredtem hogy elzsibbadt a nyakam, a könyvön alszom és lóg le a fejem az ágyról :) A családom, szeretteim után Judit az az ember, akinek nagyon sokat köszönhetek, visszaadta a hitem az emberekben, megannyi távoli s közeli tájra elutazhattam általa, sírtam, nevettem - s fogok is még sokat. Köszönöm hogy a barátod lehetek, remélem sokáig tart :)

S hogy megemlítsem a címben szereplő könyvbemutatót is; 2016.november 18.-án két kiváló, tehetséges magyar író könyvének bemutatóján voltunk. Pusztai Andrea: A zöldszemű kígyó, (a Bizánc trilógia második kötete), illetve Csikász Lajos: Vörös-kék lobogók 1. kötet jelent meg. Judit volt a bemutató moderátora (ha úgy vesszük riporter, de csak néha-néha kérdezett 1-2 fontos dologra, az írók bőven meséltek maguktól). Az ekultura.hu jóvoltából videofelvétel is készült, illetve fantasztikus portrék Andreáról és Lajosról is. Gyerekek, egy élmény volt ez az este! Kicsit sekélyesen hangzik, s talán elcsépeltnek annyit írni, hogy élmény volt... de nincsenek rá szavak.... 

Először is leszögezném, életemben először jártam könyvbemutatón. Sőt, tudatosan könyvet csak azóta olvasok, mióta Judit ajánl, és persze menet közben is találok néhányat magamnak. Addig csak ötletszerűen, néha-néha vettem egy-két kötetet, de inkább filmet néztem.

A bemutatón úgy éreztem, hogy egy különleges, illusztris társaságba kerültem, beleshettem a kulisszák mögé, bekukucskálhatok az írók fejébe. Az író mint olyan az én szememben nem ember; egy különleges lény aki képes csodát alkotni, saját lelkét, gondolatait, érzéseit papírra vetve átadni azt nekünk, olvasóknak. Ez egy szimbiotikus kapcsolat, mind örömünket leljük benne. Micsoda kiváltság néhány méternyire ülni magától az írótól, aki épp ecseteli a könyv születésének minden mozzanatát, az alkotás pillanatait, érzéseit, kutatómunkáját, módszerét, és természetesen magáról is elárul egy-két titkot, ami a könyv fülszövegén nem szerepel. Az adrenalin az egekben, izgatottan várod a következő mondatot, a moderátor következő kérdését... és elrepül az idő. Egy érzelmi hullámvasút, amin ülve néha nevetsz (jó hangosan bocsiiii...), néha ráncolod a szemöldököd, a köztes időben pedig csak feszülten figyelsz. Mindkét író páratlan egyéniség, roppant jó humorral megáldva, ami csak még oldottabbá varázsolta a légkört. Az idő múlása csak akkor tudatosult mikor Judit ránézett az órára és közelgett a beszélgetés vége. Természetesen dedikáltak mindketten; úgy éreztem magam a sorban várva, mint anno életem legelső dedikálásán (Ákos, ki más), csak itt hamarabb sorra kerültem. Remegett kezem-lábam, szétvetett az izgalom, szinte megszólalni sem tudtam. Micsoda dolog szemtől szemben ott ülni az íróval, megmondani a neved, amit a papírra ró dátummal, smiley-val, jókívánságaival együtt. Hebegtem habogtam (bár remélem nem látszott), annyira zavarban voltam ettől a közeli kapcsolattól. Kész őrület, de az járt a fejemben hogy tejóééég, hát ezzel a kézzel alkotta a könyveket is most meg NEKEM, CSAK NEKEM ír oda!!! Minő csoda! 

Itt is hálás köszönet Pandinak a szívhezszóló üzenetért! Nagyon meghatódtam, főleg hogy emlékezett még a teljes nevemre is! Lajos reményeire válaszolva pedig; igen, biztos lesz következő kötet! :)

A köteteknek nyilván méltó helyük van a könyvespolcomon, helyet hagyva az összes további történetnek is. Tényleg, mikor is lesz kész? :)